MENTŐAKCIÓ

– Hová tetted a karácsonyt?
Tücsök kissé búsan lépett be az ajtón. Egy hervadt szaloncukor volt a kezében. Marcipános. Szinte megsajnáltam. Nem a cukrot, Tücsköt.
– Eltettem. Elmúlt Vízkereszt.
– Azt tudom. Nem is úgy értettem. A szép fények, a tetőkről csüngő Mikulások, és a hó. Minden eltűnt. Hiányzik…
– Nekem is.
Az asztalra tette a marcipánost.
– Ennyi maradt. Osztozzunk!
– Várj csak! Adjuk meg neki a tiszteletet! Egy hős túlélőnek…
Meggyújtottam egy mécsest a piros mécsestartóban. Kinyitottam a zenélő-dobozomat, ami Haydn zenét csilingel, nagyon szépen. Eloltottam a lámpát.
Aztán pont középen kettévágtam a szaloncukrot.
– Hát akkor… együk meg! Az elmúlt karácsonyra!
– És a következőre!
Megettük. Finom volt.
Már nem hiányzott annyira a havas, fényes december.
Egy kicsit még megmentettünk magunknak a karácsonyból.