DECEMBER

Gyönyörű, havas nap. Így köszönt minket December Apó.

(Vagy nem is annyira gyönyörű? Már ónos eső esik, és ki kell menni, havat lapátolni. Juj!)

Mégis! Öt nap, és itt a Mikulás. Adventi gyertyák, karácsonyra várakozás. December, a régi kalendáriumokban Karácsony Hava.

És vele eljött a rohanás hónapja. Kapkodás, ideges hajsza. Ezt csináljuk, és közben kétségbeesve próbálunk örülni Karácsony Havának.

Mindennek a helyére kell kerülnie. És úgy érzem, erre három hét sem elég. Miért érzem így? (Én igazából nem érzem, de empatikus lény vagyok, így azt érzem, amit ti éreztek.)

Mi történik, ha nem lesz minden annyira a helyén? Mi lenne, ha az örökös megfelelési kényszer helyett elcsöndesednénk? Keresnénk egy csöndes zugot, fél órára, és kigondolnánk, mit szeretnénk? Takarítás, a legutolsó képszögig? Vagy kézen fogjuk a kedvest, vagy a gyerkőcöket, és elmegyünk egy álom-idéző karácsonyi vásárba. Forralt bort iszunk, mézest és gesztenyét eszünk, és a gyertyafényes pultok között sétálva, óvatosan kipuhatoljuk, ki mit szeretne kapni a Jézuskától?

Na, jó! Én csak kérdeztem. A választ nektek kell megadni.

(Én csak azt tudom, hogy minden karácsony egy-egy elmúlt évet jelent. És ki tudja, mit hoz a jövő. Talán ez a karácsony olyan, amilyen már sose lesz több. És ha így lenne, akkor jó volna szép emlékként őrizni. Olyan szépnek megőrizni, ahogyan a gyerekkori karácsonyokra emlékszünk. Lehet?)

A mai nap nem más, mint a holnapi nap emléke.