HAVAZIK

Ma reggel havazott. Ez szép volt. Hangulatos.
Nem mondhatnám, hogy karácsonyi lázban égek. Valami hiányzik.

Úgy terveztem, hogy karácsonyra megjelenik a regény. Nem sikerült, és nem tudom, örüljek-e neki.
Egyrészt örülök. Még annyi hibát találtam benne, hogy meglepődtem. Szokásom kifelejteni a névelőket írás közben, ha sietek… Na, de ennyit!? Aztán volt még sok rosszul összerakott mondat is. Nem találtam el magyar szórendet. (Mert beillesztéssel raktam össze a mondatot, és nem vettem észre.) És néhol az alanyhoz nem illett az igeidő. És aztán olyan szavak, ahol kimaradt egy-két betű…
Hát, igen. Ez a kapkodós munka eredménye.
A borítóval is meggyűlt a bajom (inkább a bajunk, a kiadómmal együtt). Még mindig nem találtuk meg az igazi fazont hozzá.
Lehet, hogy ezért késik a könyv. És ez különös. A Feketefehér egy teljes évet késett, a borító miatt. Mi ez? Megint a sors keze?
Azért örülök, hogy nem ment ki, ennyi kis hibával. A falhoz csapkodtam volna a kis kobakomat…
Mégis! A történet vége Advent idején játszódik, és olyan jó lett volna, ha valaki éppen karácsonykor olvassa!

Most megtaláltam egy bejegyzést, amit fel akartam tenni, aztán mégse tettem fel. Akkor írtam, mikor befejeztem a regényt. A megjelenéskor akartam feltenni, de nincs értelme addig várni. Felteszem most. Arról szól, amit munka közben éreztem. Ma már nem tudnám ezt így leírni, mert elmúlt az a hangulat. De ilyen volt. Ha tudni akarjátok…
Itt van, eggyel lejjebb. A TESTŐR.