SZENT MIKLÓS-NAPI CSAVARGÁS

Reggel hideg volt, és nagyon tél. Kis jégpocsolyák fehérlettek a járdán, és két helyen kellett volna lennem egyszerre. Majdnem sikerült.

Elkísértem édesanyámat a szemorvoshoz. Mivel az autóm azt mondta, részéről fázik, és marad, ahol van, busszal kellett mennünk. Egy kisebb kalandtúra kijutni a városból, egy Budapesttől mindössze 7 kilométerre levő településre. A sárga buszok menetrendje felér egy galaktikus üzenettel, talán a SETI kellett volna, hogy megfejtse. Azért megfejtettem. (Hobbi-kódfejtő vagyok.)

Későbbre Mikulás-vadászatot terveztem, és Tücsök is üzent, hogy délután vár rám egy üzletközpontban. Sok feladtunk van karácsonyig, mindkettőnknek a saját tervei, de ha együtt csináljuk, könnyebb is, meg szebb is.
Így innentől a kályhaszínű Ford illatos melegében folytattam a csavargást.

Én műkarácsonyfát kerestem (fenyőfa-védő is lettem), és Mikulásokat akartam fényképezni. Tücsök nagyon szép, és tartalmas könyveket keres ajándékba a kisfiának, legalább egy fél tucatot. Olvasó embert szeretne nevelni belőle, de nincs könnyű dolga.

A Mikulás-napi kalandtúra két lelkes kutatója végül (egy forró csoki, és néhány dúsan kristálycukros briós elfogyasztása után) az alábbi eredményre jutott.

Vettünk két gyerekkönyvet.
Kiss Bitay Éva: Fantasztikus földgolyó című, gyönyörű rajzokkal illusztrált könyvét.
És a Móra Kiadó Kis Felfedező Zsebkönyvek sorozatából a Kalózokat, és az Indiánokat.

És nem vettünk műfenyőt – egyelőre. Nem szépek, vagy nagyon drágák. Még keresem a köztes megoldást.

Mindössze három Mikulást találtam.

 

Egy kissé megfáradt Mikulást, akinek nem jutott egyetlen ajándékra vágyakozó gyerkőc sem. Így inkább Télanyót kereste, amint a képen látható.

Egy exhibicionista Mikulást, akiről nem sikerült jó képet készítenem, ezt az egyet is elrontottam. Oldalról akartam, a gyümölcsök mögül, ahogy a zölségessel társalog, de sajnos, észrevette a telefont a kezemben, és azonnal átvette az irányítást. Pózba vágta magát, és instruálni kezdett engem, hogyan fotózzak. Így lett egy kép, fénnyel szemben – a Mikulás aurája :) – és be is mozdult. Még gyakorolnom kell a lesifotózást… és a türelmet is.

A harmadik Mikulás tetszett a legjobban, a reggeli Mikulás. A sárga busz vezetője volt – egy derűs, vicces Télapó, rendíthetetlen jókedvvel, mint az országutak vagánya, piros sapkában, rock-and-roll napszemüvegben. Karácsonyi gospel-lemezt hallgatott, és nekünk is jutott a szép zenéből. Sajnos, őt nem mertem lefényképezni, mert észrevette volna a tükörből, és még félreérthette volna… Kellemes, ünnepi utazás volt vele az a húsz perc.

Mindent összevetve, jó nap volt. Szent Miklós napja ünnepnap, de mivel a legtöbb ember dolgozott, tanult, mint máskor, mégis inkább hétköznap volt. Egy jó Mikulás-nap.

Nem tudom, ki más érzi még ezt rajtam kívül. A téli ünnepek varázslata több, mint ahány ünnepnap van. Minden napot megaranyoz, kicsit, vagy erősebben, az ünnepi készülődés. Én ezért nem hajszolom magam, és nem sietek el semmt. Mindennek megvan a maga ideje. Ez az alig egy hónapnyi időszak az év legszebb része. Mert szép napok vannak máskor is, de ünnepi hangulatú hétköznapok csakis decemberben.